Mezőkövesd és Bogács vidéke - Bükkalja - Borvidék és Termál régió - Hegyi túrák - Több ezer éves természeti és kulturális kincsek
Bükkalja népi építészet

A Bükkalja népi építészete

A Bükk-vidék néprajzi képe igen változatos. A magyar nyelvű etnikai csoportok közül, a Bükk hegységtől északra a palócok és a barkók élnek. A két népcsoport között a népi kultúra és népnyelv, csupán árnyalatnyi eltéréseket mutat, így a tudomány legtöbbször palóc-barkó katolikus néptömbről beszél. A Bükkalja néhány településén, így Mezőkövesd, Szentistván, Tard, az ugyancsak katolikus vallású matyók élnek.
A két néprajzi csoport közé a Bükk északi előterében és a Hór-völcsétől keletre a török időket is átvészelt református magyarok települései ékelődtek be. Az üveghuták a 18. században, a kialakuló szénbányászat és kohászat pedig a 19. században vonzott Bükk-vidék környékére szlovák és német telepeseket.

A Bükk-vidék hegyes dombos táj. Hazánk legmagasabb csúcsa ugyan a Mátrában található, de a Bükk területének átlagos tengerszint feletti magassága az országban a legnagyobb. Az Istállós-kő 959 méterrel a legkiemelkedőbb tető, de mellette még a hegység további 50 bérce is meghaladja a 900 métert.
A bükk-vidéki települések mérete és szerkezete, igazodott a földrajzi környezethez. A Bükk belsejében csak egyetlen falu található, Répáshuta.

A Bükkalja fejlődése

A gazdálkodáshoz kedvező feltételeket kínálnak, a hegységből kifelé vezető völgyek. A táj nagyobb települései, így Miskolc, Eger és Mezőkövesd, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál, kereskedelmi utak mentén jöttek létre és fejlődtek. A Bükktől északra, a Sajó völgyének kivételével, nem találunk nagyobb falut, várost. Ezt a tájat az apróbb falvak jellemzik, melyek a szűk patakvölgyek mentén jöttek létre.
A földrajzi adottságok a magyarázat arra is, hogy a telkek gyakran egyetlen utca mentén sorakoznak végig fel. Az utcafrontra épültek a lakóházak, a telek másik vége pedig sokszor a domboldalra is felfut.
A falu középső részén terült el a templom, mellette a paplakkal és közelében az iskolával, illetve más községi funkciókat ellátó épületekkel, de itt helyezkedtek el a módosabb gazdág lakózázai egyaránt.

A Bükkaljai vidék nagyszerű pihenési, kikapcsolódási és túrázási lehetőséget jelent mindenki számára. A faépítkezés háttérbe szorulásával föld- és elsősorban vályogfalazatú házak épültek a Bükk környéki településeken, illetve a Bükkalján, a matyó településeken, így Mezőkövesden, Tardon és Szentistvánon is. A faépítkezést azonban több településen nem a föld, hanem a kőépítkezés válotta fel. Ebben nagy szerepe volt a helyben előforduló, könnyen bányászható és formázható kőzeteknek, illetve a kőmunkára szakosodott központoknak, mint Eger, Somolya és Bogács.

A kőépítkezésre a legnagyobb hatást Eger gyakorolta. A vársoban zajló építkezések építőanyag szükségletének fedezésére a 18. században a földesurak és a püspökség is, újabb bányákat nyitottak meg, kőfaragókat hívtak külföldről és a Felvidéki településekről. Ennek következtében a 18. század végétől már a paraszti lakóházakat is kezdték kőből építeni, majd a 20. század első évtizedeiben a kőházak aránya, több Bükkaljai településen elérte a 100%-ot, így Bogács, Ostoros és Szomolya esetén.